Amíg vártam rá a budai kávézóban, ahol találkoztunk, kislánykorom évein tűnődtem, hisz az első élményem vele kapcsolatosan nagyjából arra az időszakra tehető. Egy élményszikra, amely végül a dalaihoz vezetett. Közvetlensége, szolid nyugalma egyáltalán nem lepett meg. Harminc évről, harmincnégy dalról is beszélgettünk Sztevanovity Zoránnal.
Túl van az őszi koncertsorozaton. Hogy sikerült?
Örömmel mondhatom sikeresen zártuk. Teltházas, pótszékes előadásokat tartottunk. A turné előkészületei során volt bennünk félelem a válság miatt. Szerencsére nem éreztük a hatását.

Feszített tempóban koncerteztek. Nem fáradt el nagyon?
Igazság szerint fáradtabb vagyok most, mint a turné során. Az az állapot, amelyben egy-egy előadás előtt vagy során vagyunk, vagy éppen az előkészületek kiélezettebb időszaka egész egyszerűen nem engedi meg a fáradtságot.

Az album címe 34 dal. Munkásságának hosszára utal?
Igen, szólókarrierem korszakát öleli fel.

Hogyan válogat dalokat? Zoránnak időtől függetlenül mindig van mondanivalója. Mi mozgatja ilyekor?
Mindig mozgat valami. Hosszú idő és alapos munka kiválasztani a dalokat. Van, hogy bekerül egy dal, aztán később kicserélődik. Két igazán nagy kockázati tényező van egy új album kiadásakor. Előkerülnek olyan dalok, amelyek bár régen születtek, még sincsenek a köztudatban, ezenkívül vannak új dalok, jelen esetben kettő. Mindig kérdés, hogyan fogadja a közönség az új hangzást, ismeretlen szöveget.Meglep, amit az új dalokról mond. Megvan a saját közönsége. Banális kérdés lehet, de jelent bármi kockázatot egy új szerzemény?
Hogyne jelentene. Újat alkotni mindig kockázat. A koncertek alapján úgy látom, az új szerzeményeknek pozitív fogadtatásuk volt, és ez természetesen örömmel tölt el.

Számos alkalommal elmondta már, hogy a siker kulcsa nagyrészt az interaktivitás közönség és előadó között.
Igen, ez elképesztően fontos. Az alkotás sikere a befogadás. Ez egyben hatalmas felelősség is az előadó részéről. Minden dal egy-egy érzés, gondolat, amelynek nyilván mindenki számára üzenete van. Teljesen mindegy, milyen formában. Amikor a dal születik, amikor előadom, magam is azonosulok a mondanivalóval.

Mi a Zorán-dalok titka?
Ha titokról lenne szó, azt mondanám, nem árulom el. Ez persze tréfa, szó sincs titokról, sem receptről. Van viszont egy fontos momentum. A zene és a karakterre írt szöveg egysége.

Milyen érzés az, hogy önre szabva, egyéniségéhez igazodva születnek dalok?
Csodás! Ezért is hangsúlyozom mindig azt a mögöttes munkát, melyből egy dal megszületik. Először mindig a zenei alap készül el, arra íródik a szöveg. Öcsém, Dusán érdemeit, azt hiszem, kitűnően szemléltetik a szövegek. A közöttünk lévő mély testvéri kapocs eredményei. Ismeri minden rezdülésemet, a reakcióimat, tisztában van a lelkiállapotommal. Így csak olyan dalokat énekelek, amelyeket magaménak érzek, belülről jönnek, és általuk önmagamat adom. Presser Gábor szakmai nagyságára sem elegek a szavak. A közöttünk évtizedek óta tartó nemcsak szakmai, sokkal inkább mély baráti kapcsolat nélkül szintén nem lehetnének ezek a dalok azok, amivé lettek.

Több mint 30 éve van a pályán. Ön szerint oka a tartós sikernek az is, hogy mindvégig távol maradt a politikától?
Ezt nem igazán tudom felmérni, de az biztos, hogy az „emblémaként” való szereplés nem az én világom. Úgy érzem, a szövegekben megjelenő életszemlélet fontosabb minden aktuálpolitikai besorolásnál. Hiszek abban, hogy a zene képes összehozni a különböző világnézetű embereket, mert sokkal általánosabb érvényű, mint a naponta változó politikai irányvonalak. Persze, hozzá kell tennem, hogy ebbe a sokszínűségbe a szélsőséges nézetek nem férnek bele.

Egyszer olvastam, azt mondta, hogy ön kifelé és befelé is kritikus alkat. Ez pusztán az őszinteségről szól?
Inkább arról, hogy elvárásaim vannak magammal szemben, de másokkal szemben is, és ezt kifejezésre is juttatom. Szeretem, ha tisztázottak körülöttem a viszonyok, és ezért őszintén kíváncsi is vagyok a kívülről jövő véleményekre. A munkámmal kapcsolatos kritikus szemlélet a művészi létből is fakad. Maximalista vagyok, mert végül is az én bőrömre megy a vásár. Ez néha gondot is okoz a környezetemben azoknál, akik a kevesebbel is beérnék. Szerencsére, nem ez a jellemző.

Eljut az üzenete a fiatalokhoz?
Nem hiszem, hogy azt, amit szeretnék eljuttatni, „üzenetnek” lehetne nevezni. Inkább azt a szemléletet, hogy a siker elérésének – az általános trenddel szemben – nem csak a könnyen fogyaszthatóság az egyedüli üdvözítő módszere. Szétnézve a közönség soraiban, tényleg sok fiatalt látok. Talán a mindenféle irányzatokkal szembeni nyitottság, a zenei ízlés vagy egyszerűen a családi hagyományok terelik be őket, nem tudom. Egy biztos, egyre inkább azt látom, lényegtelen, hogy egy-egy dal mikor született, hiszen olyan zenei stílusok jönnek újra divatba, amelyek már anno nekünk is réginek számítottak.

Elmondhatja magáról, hogy generációk adják tovább dalait, beleivódik gyermekbe, hogy később felnőttként maga is továbbadja, ha nem is az anyatejjel, de a családi kötelékek által. Milyen érzés?
Minden előadóművész arra vágyik, hogy valamilyen módon nyomot hagyjon maga után. Ezt nem könnyű elérni, ezért esik olyan jól minden ilyen fajta visszajelzés. Ez erőt ad és megerősíti a zenébe vetett hitemet. S persze növeli a felelősségérzetemet is...

Májusban a Müpában ad nagy koncertet. Miért nem készül felvétel az előadásról?
Igen. Több oka is van. Fontos szempont, hogy már harmadik éve lesz koncertem ugyanott. Az előző kettőt már rögzítettük, az egyikből DVD is született. Az sem mellékes, hogy egy televíziós felvétel mindig némi kellemetlenséggel is jár a közönség számára, mert el kell helyezni a kamerákat, a nézőteret ki kell világítani stb. Ez utóbbi általában zavaróan hat, mert az emberek jobban szeretik, ha kellemes félhomályból figyelhetik az előadást. Bár nagyon szeretem az Arénát is, egyelőre úgy ítélem meg, hogy ez a helyszín igazán alkalmas számunkra, a hangulata jobban illeszkedik előadásunkhoz, dalainkhoz.

Most a pihenés időszaka következik?
Részben. Már készülünk a koncertre. Gondolkodom a műsoron, a vendégelőadókon. Pihenni egyszerűen pihenek, semmi különleges. Ritkán van rá alkalmam, de ez nem olyan nagy baj. Persze ez nem jeleni azt, hogy nem élvezem majd december második felének elcsendesedését.

Közeleg a karácsony. Hogyan tölti az ünnepeket?
Családi körben. Először december 24-én ünnepeljük mi is a Karácsonyt. Nagyon szeretem az ünnepvárás időszakát. Feleségem, Barbara minden évben csodás hangulatot teremt az előkészületekkel. Aztán, mivel szerb származásúak vagyunk, január 6-án a pravoszláv karácsonyt is megüljük. Ilyenkor a mamánál gyűlik össze az egész család. A papa életében még ápolta a szorosan vett szláv hagyományokat, sajnos halála óta Dusán és én ezen már egy kissé lazítottunk. Nekem, többek között, azért is fontosak az ünnepek, mert megállásra késztetnek, arra, hogy jobban odafigyeljek a körülöttem élőkre, azokra, akiket szeretek. Akikre, bár a mindennapokban is mellettem vannak, nem jut elég időm. Ilyenkor talán igen. Fontos ez az utána következő mindennapok miatt is.

Cselényi Krisztina